Nem találtam magyarázatot arra, hogy mit keres egy ennyire mély, kútnak széles, fürdőhelynek kicsi víztározó a kertben, ahol bárki beleeshet, legyen az ember vagy jószág. Persze ha csak esztétikai szempontból nézzük, valóban „veszélyes” is lehet. De amint megtudjuk, hogy ezek napi használatban lévő itatóként és vízforrásként szolgáltak, mindjárt más a helyzet

– írja a greendex.hu oldalon Bódi Ábel szakújságíró.

A tóka története régre nyúlik vissza, a házak építésénél kiásott föld nyomán a gödrök a csapadékos időszakban felteltek vízzel, ezekből lettek a tókák.

Ezek hasznos voltára a nyári szárazabb időszakban a helyiek gyorsan ráismertek.

Mélységük gyakran egy kút mélységét is elérte, ezért biztonságképpen kerítéssel vették körül.

A tókák korábbi használata mára az állattartás visszaesése miatt jelentősen csökkent, ezért többükben kétéltűek telepedtek meg, többek közt különböző védett gőtefajok:

• pettyes gőte,
• alpesi tarajosgőte,
• dunai tarajos gőte,
• alpesi gőte.

Az elhagyott, gondozatlan tókákat a bennük lerakódó növényi hulladékok (avar, fűszálak) és a part felől benyúló vízinövények bizonyos idő elteltével egyre sekélyebbé teszik és ez a folyamat végül teljesen megszünteti a gőték vizes élőhelyeit – írja mostani hasznukról a wikiwand.com oldal.

Ha pedig valaki még így sem tudja pontosan elképzelni, hogy mit is jelentenek a tókák, és miért hasznosak a mai napig, akkor nekik itt ez a rövid videó.

Néhány évvel ezelőtt az Őrségi Nemzeti Park készítette ezt a felvételt a Rezgőnyár tanösvényen található tókák élővilágáról.

Fotó: oriszentpéter.hu