Szilvásvárad varázsához természeti csodáin túl elválaszthatatlanul hozzátartozik a kisvasút, amelyet az arra kiránduló kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel vesznek igénybe. No, de kinek is köszönhetjük, hogy egy ilyen nagyszerű járművön suhanhatunk a Szalajka-völgy árnyékos fái között?

A történet egészen 1908-ra nyúlik vissza, amikor egy földbirtokos, név szerint

lovag Wessely Károly elhatározta, hogy Szilvásváradon és Nagyvisnyóban elterülő birtokaira erdei vasutat építtet,

hadd legyen könnyebb a kitermelt fa elszállítása. Amikor tervére a közigazgatási bizottság is jóváhagyását adta, elkészült a négy kilométer hosszú Szilvásvárad- Tófalusi útszakasz, amelyen 15 km/h-val haladhattak a mozdonyok.

Arról, hogy a szalajkai vasútvonal pontosan mikor épült, nincsenek adatok, azt viszont tudjuk, hogy

1920-ban már folytatták a szalajkai vonalat egészen Máriabányáig,

hogy a kibányászott mészkövet célba juttassák. A Szilvásváradi Erdőüzemi Kirendeltség éveken keresztül szállította a helyszínről a kitermelt fát, s ennek megkönnyítésére került sor a Kukucsó-völgyi vonal létrehozására.

Az 1948-ban aztán a fennsíki vasúti szakasz továbbfejlesztése következett, egészen Bánkút közeléig.

Végül az ’50-60-as években a fa szállítására egyre több tehergépkocsit alkalmaztak,  a gőzösök pedig 1966-ban végleg leálltak.

A vasútnak egyetlen választása maradt a fennmaradásra: az utasforgalom.

Mivel azonban a térség turistaforgalma folyamatosan emelkedett, ez egyáltalán nem bizonyult reménytelen vállalkozásnak. 1968-ban már közel hatvanezer utasa akadt a szalajkavölgyi kisvasútnak, jelenleg pedig a legnagyobb forgalmú erdei vasútnak számít hazánkban.

Szilvásvárad „csodái” közül azonban ez csak az egyik  -  a kisvonat jellegzetes dudaszója szinte a fülünkbe harsogja, hogy semmit ne hagyjunk ki a számtalan élményből.   

Fotó forrása: Szeretlek Szilvásvárad facebook oldala