Egy szerb indián az NDK-ból, akit imádtak a lányok

Egy napon Gojko azon kapta magát, hogy a Plitvicei-tavak vadregényes tájain irtja rendületlen kitartással a sápadtarcúakat, miután a rendezők felfigyeltek sportos testére és rezzenéstelen tekintetére. A közönség pedig őrjöngött a gyönyörtől...
Gojko Mitić igazán nem panaszkodhat, ha születésnapján – amúgy öregesen - egy karosszékben ülve netán múltbéli nézettségi statisztikáin mereng. Pedig a partizán apától származó, s apró jugoszláv faluban cseperedő fiúcska egykor valószínűleg maga sem sejtette, hogy
huszonévesen a szocialista filmvilág legismertebb indiánjaként ünneplik majd.
Eleinte csupán statisztaként keveredett kamera elé, hogy a német testnevelési főiskola diákjaként egy kis mellékkeresettel segítsen magán.
A rendezők azonban hamar felfedezték a lehetőséget a sportos testű - s szükség esetén rezzenéstelen tekintetű - fiatalemberben. Egy napon hát Gojko azon kapta magát, hogy
a Plitvicei-tavak vadregényes tájain irtja rendületlen kitartással a sápadtarcúakat.
Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy jelenetei során
sosem használt kaszkadőrt,
az unásig ismételt karakter mellett pedig egyedül a nézők szeretete miatt tartott ki.
S hogy mit csinál manapság?
Nos, kora ellenére eszében sincs egész nap karosszékben üldögélni, inkább forgat. Aki ismét látni akarja a színész nemes, bár mára természetesen ráncokkal szabdalt arcélét, megnézheti például 2019-es alakítását A balkáni vonal című filmben.
Kívánjunk jó munkát, s számtalan további, egészségben eltöltött évet a nagy harcosnak! Uff, beszéltem.
Fotó forrása: Bosna film