Ma azokat ünnepeljük, akire a hivatalban sorállásnál, ha bajban vagyunk, a rendelőben, ha rossz fát tettünk a tűzre, a rendőrségen, ha átvennénk rendelt csomagunkat a boltban a kasszánál, sose kíváncsiak:

az édesapáinkat, akik nevét sose kérik tőlünk.

Holott nélkülük épp annyira nem születtünk volna meg, mint édesanyáink nélkül, és lényük épp annyira benne van a sejtjeinkben, mint anyáinké. A napjuk is nehezen született meg. Ezzel szemben az anyák napjának már az 1600-as évekbe visszaérő gyökerei vannak, de apák napját csak a 20. században kezdtek el ünnepelni.

Magyarországon 1925-ben ünnepelték meg először hivatalosan az anyák napját, míg az apák napját csak 1994 óta tartják meg.

És talán még ma sem tud mindenki róla, hogy az "hivatalosan" is június harmadik vasárnapjára esik. Az eredete, mint sok modern ünnepé, az Egyesült Államokban keresendő, de talán ebben az esetben az USA régi-új kritikusai nem róják meg az országot, és benne minket, hogy átvettük ezt az ünnepet. Mert kialakulásának története is szép. Sonora Smart Dodd volt az úttörője, aki szeretett volna az anyák napja mellett az apákat is külön ünneplő napot, mert őt nyolc testvérével egyetemben édesapja nevelt fel egyedül (amerikai) polgárháborús veteránként, miután megözvegyült.

És hogy miért épp június harmadik vasárnapja?

Mert Sonora Smart Dodd édesapja júniusban született, de a születésnapjára még nem készültek el a hatóságok a méltó megünnepléssel, így lett június harmadik vasárnapja, és így tartják ezen a napon számos országban ma is. Az talán túlzás, hogy ahány ország, az apák napját annyi féle napon ünneplik, mert sokan igazodtak a június harmadik vasárnapjához. Több katolikus ország azonban

március 19-én ismerte el, mert azon a napon van a világ egyik legismertebb édesapjának az ünnepnapja: Jézus (nevelő)apjáé, Szent Józsefé.

Olykor a katolikus ünnepek sajátosságai és a húsvét naptármozgásai miatt az apák napja egybeesik a katolikus Úr napjával, amelyet bár minden vasárnapnak is nevezünk, de van egy kitüntetett ünnepe is a katolikus naptárban. Ekkor az Eucharisztiát ünneplik a templomokban, rózsával, szirmokkal, szabadtéri kis oltárokkal és körmenettel.

Naivan így azt hittem, én, aki a katolikus ünnepekben már úgy-ahogy, de a modernekben nem mindig vagyok jártas, hogy szándékosan össze is hangolták az Úr napjával az apák napját, némi régi gondolkodásmódból kifolyólag, ugyebár... Ezt meg is osztottam még évekkel korábban apukámmal, akinek természetesen nagyon tetszett ez a megközelítés. Így amikor múlt vasárnap betört hozzám vacsora közben azzal a kérdéssel, hogy "milyen nap is van ma, mert elfelejtettük!" - zavarba estem, és egy idő után jöttem rá, mire gondolhat, és válaszoltam, hogy "nem, nem most van a te napod, az Úr napja, mert hát jövőhéten lesz az apák napja". Tévedtem, mert részben igaza volt, bár részben nekem is, mert apák napja valóban ma van, de az Úr napja múlt vasárnap volt.

Bárhogy is legyen, egy dolgom maradt hátra - miután megvárom, hogy kellően előrehaladjon a délelőtt, elkerülve azt a veszélyt, hogy álmában érje a hívás -, felköszöntöm az édesapámat, akit, ha nem is ünnepel meg az egyház hivatalosan különbejáratú szentségi körmenettel, és nem is kérdezik tőlem a nevét soha, amikor hivatalosan igazoltatnak, én azért mondhatatlanul hálás vagyok érte.

A kiemelt kép forrása: unsplash.com