F.H: Miért katasztrofális a státusztörvény hatása a tanárokra nézve?

T.T: A legfontosabb az, hogy a munkavállalók szerzett jogaiból nagyon sokat elvett a kormány. A munkaterheket tovább növelték, a tárca 60 órára emelte az ingyen helyettesítések számát, olyan feladatokat is rábíznak a pedagógusokra, amelyek nem tartoznak a munkakörükbe. A tanárok bármikor elküldhetők, akár a táppénzük alatt is. A béreknél a negatív eltérítést is visszahozták, így egy nem kedvező teljesítményértékelés után a bértábla alsó határánál is kevesebb bért kaphatnak. A fizetéseknél akár a munkaerőpiaci szempontok is dönthetnek, ami azt jelenti, hogy egy vidéki tanár, aki a munkaerőpiac számára nem vonzó kistelepülésen dolgozik, jóval kevesebb bért kaphat, mint a fővárosban.

F.H: Milyen szándékok állnak a törvény mögött valójában? Mi a célja a kormánynak ezzel a törvénnyel?

T.T:

Két nagyon fontos dolgot említenék meg: egyrészt a költségvetési források kivonása az oktatásból, a másik pedig a pedagógushiány mindenáron való eltakarása.

F.H: Hogyan tudják a pályaelhagyó tanárokat pótolni? Hiszen egyre kevesebben jelentkeznek erre a pályára.

T.T: Vannak olyan szakok a felsőoktatásban, ahol magasabb a jelentkezési arány, mint az előző években, de az osztatlan tanárképzésre valóban kevesen jelentkeznek. Komoly problémák lesznek emiatt, ezt a kormány nem fogja tudni megoldani.
Tanítóképzőre, gyógypedagógia-, illetve óvodapedagógia-szakra jelentkeztek többen, mint korábban.

F.H: A pedagógusok tovább működtetik a rendszert...minden megy tovább? Romániába több százezer tanár ment az utcára egy tisztességesebben megfizetett jövő reményében, sőt Békésből a tanárok Romániába járnak át tanítani...

T.T:

A tanárok most „túlélő üzemmódban” vannak, ami azt jelenti, hogy mivel jelentős részük tíz éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt – ha a kormány nem változtat a nyugdíjtörvényen –, ők már csak azt várják, hogy vége legyen ennek a tortúrának és akár a nők 40 évével is, de távozhassanak az oktatásból. Már ma is a visszafoglalkoztatott nyugdíjas tanárok tartják lélegeztetőgépen az iskolákat, de ha ők is kiesnek, biztosan komoly problémák keletkeznének. Akinek pedig még vannéhány éve a nyugdíjig, kivár és tűr, hiszen például egy 56 éves ember hova mehetne dolgozni? Marad a megalkuvás, a beletörődés, a kiégés, aminek persze a
diákok isszák meg a levét. Romániában más a tanárok társadalmi megbecsültsége, a román kormány nem pedagógus- és szakszervezetellenes. Az ottani tanármegmozdulások épp egy kormányváltás idején történtek, ezt a helyzetet az ottani szakszervezetek ügyesen tudták kihasználni. Hiszen a stabilitás a legfontosabb egy új kormánynak is. A pedagógus kollégákat ott a szakszervezetek felkészítik a tudatos munkavállalói létre, a szakszervezetek ezt elhanyagolták Magyarországon az előző harminc évben.

F.H: A kormány a PSZ javaslatait mennyire vette figyelembe a törvényjavaslat beterjesztése előtt? Megtörténtek valójában a szakmai egyeztetések?

T.T: Volt egyeztetés, csak épp a kormány egy nagyotmondó tervezetet terjesztett be, tudatosan mondtak nagyot és ezekből a nagyotmondásokból fokozatosan valamennyit engedtek, de a legfontosabb tervezeteit így át tudták vinni, ezzel a tárgyalási-technikával: az átvezényelhetőség, a hatvan óra ingyen helyettesítés és a vándorpedagógia bevezetése volt a legfontosabb a tárcának és ezt el is érték.

F.H: Személyesen hogyan éli meg ezeket az időket? Gondolta volna ezt a rendszerváltozás után, több mint harminc évvel, hogy ilyen akadályokba fog ütközni a pedagógustársadalom?

 T.T: Én 1988-ban a reformköröknek voltam az egyik alapítója, ha valaki akkor azt mondja, hogy ez fog történni a rendszerváltozás után, azt kinevettem volna. Ma már nem nevetek ezen. Nagyjából egy éve tudtuk, hogy a pedagógushiányra
keresnek valamilyen megoldást, pedig a kormány ezt a tervezetet sokáig tagadta. Számomra a legmeglepőbb az; hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, emiatt is mutogat a kormány az unióra a tanárok béremelése miatt, pedig az EU alapvető
szabályait sem tudjuk betartani. A szakszervezetek, a munkaadók és a kormányzat képviselői leülnek tárgyalni tőlünk nyugatabbra, főleg, ha ilyen volumenű kérdésekről van szó, ám idehaza ezzel a szociális-szakmai párbeszéddel akar
leszámolni a kormány. Egyértelműen látja a folyamatokat, a pedagógushiányt, mégsem hoz olyan döntéseket, amelyek vonzanák a fiatalokat erre a pályára, hanem inkább elijeszti őket. Az elfogadott státusztörvény csak rövid távra szól, sajnos nem
kezdődött meg az oktatás átfogó reformja, ezért elkeserítőnek tartom ezt a hozzáállást a Pintér Sándor részéről.

F.H: Miért válik egy kormányzat oktatásellenessé? 

T.T: A kormányzat tudatos ebben a kérdésben: a társadalmi mobilitás egyik kulcskérdése az oktatás.

A kormány tudatos ebben a kérdésben: a társadalmi mobilitás egyik kulcskérdése az oktatás,

a Fidesz pedig egy felülről zárt elitosztályt kíván létrehozni. A korszerű tudáshoz való hozzájutást az állami oktatásból ki akarja vezetni, hogy egy elit, egyházi oktatási modellt hozzon létre. Az egyetemekre, leginkább azokra a szakokra, amelyek az állam működtetéséhez szükségesek, csak az általa kiválasztott diákokat engedi.

A másik aspektus az, hogy összeszerelő ország leszünk, hiszen a kormány folyton az olcsó munkaerővel dicsekszik, ehhez lebutított munkaerőre, alacsony színvonalú oktatásra van szükség. Most ezt a folyamatot látjuk megvalósulni, csak éppen a kormány annyira túllőtt ezen a célon, hogy most már a külföldi cégek is szóvá teszik: komoly problémák vannak a munkaerővel, emiatt sem meglepő, hogy külföldiekkel kell pótolni a munkaerőhiányt. A vidéki, leszakadó területeken a tudásba való befektetés nagyon fontos lenne, de ezért nem tesz semmit a Fidesz. Tudja, hány kutatás-fejlesztést
ösztönző beruházás történt az elmúlt öt évben Magyarországon? Én ötöt találtam.  A turizmusba és az összeszerelő iparba, meg persze a sportba ment szinte minden pénz. Sajnos itthon az emberek nem érdeklődnek sem az ország, sem a saját jövőjük iránt. Ezért itt tartunk.

Fotó: Facebook