Ma már statisztikai elemzések nélkül is tudjuk, hogy az élet, annak színe és vonala eltűnt a magyar háztartásokból.
Egyre nehezebb megélni függetlenül attól, hány keresős, hány fős családokat nézünk, az pedig, hogy erről statisztika is készül, amely megerősít bennünket abban, amivel nap, mint nap szembe kell néznie megannyi családnak, nem nagy segítség.
Az Eurostat idén július 19-én kiadott felmérése szerint az uniós átlag 90 százalékát közelítették meg a hazai élelmiszerárak.

Az alapvető élelmiszerek, melyek egyetlen háztartásban sem nélkülözhetők alapvetően nyomták fel az inflációt. A vajért több, mint kétszerannyit, a kenyérért pedig majdnem kétszerannyit kellett fizetnünk a kasszánál tavaly év végén, mint az év elején.

A mindennapi betevő nálunk drágul a legjobban az Unióban.

Míg Romániában és Lengyelországban lényegesen olcsóbb az élelmiszer, egyedül Szlovákiában észlelhető, hogy ugyanaz a termék többe kerül.

A GKI számításai szerint, már csak a bolgárok életszínvonala rosszabb a magyarokénál az Unióban. 

Bár pár nappal ezelőtt, még arról számoltunk be, hogy csökkent az infláció, erősödött a forint ez azonban a hazai háztartások esetében semmi könnyítést nem jelent. Olyannyira nem, hogy az Egyensúly Intézet és a Friedrich – Ebert – Stiftung szegénységkutatása szerint az elmúlt három hónapban valamivel több, mint 30.000 forinttal nőttek a kiadásaink, melyről lapunk bővebben is beszámolt. 

Ahhoz, hogy minden hónapban az átlagos számlák és az étkezés fedezve legyen, havi 300 ezer forintra van szükség és közel félmillió forintra ahhoz, hogy ha valakinek nincs többszázezres havi kiadása, viszonylag fejfájásmentesen élhessen. 

Ez a fizetés azonban a lakosság döntő többségének nem adatik meg, akkor sem, ha kétkeresős családmodellről beszélünk, ami számtalan esetben az élelmiszerek minőségének romlásával jár majd, melynek következményeiről Dr. Csihár László diabetológust kérdeztük: 

Ma már félve mondom a hozzám érkező pácienseknek, hogy táplálkozzanak egészségesen. Egyszerűen nem lesz rá keret. Hiába mondanám vagy állíttatanám össze a cukorbetegek vagy rákbetegek, netán a túlsúlyos kamasz diétáját, egész egyszerűen megfizethetetlen. Gondoljunk bele, a csirkemell, a mozzarella sajt, a gyümölcsök, a vörös húsok, de a halról már ne is beszéljük, olyan iszonyatosan magas áron vásárolhatók, hogy megannyi esetben tudom, bármit mondok vagy teszek, csak tőrt döfök az előttem ülő szívébe. 

Hogyan mondhatom valakinek azt, hogy a margarin káros, amikor a vaj majdnem a duplájába kerül és csupán 200 gram az egész? Az, ami jelenleg ebben az országban folyik nem más, mint egyfajta kiéheztetés. A rossz minőségű ételek ugyanis nem csak rövidtávon, de hosszútávon is megteszik majd a hatásukat, rombolják a testet, a sejteket és homokba dughatjuk a fejünket, de súlyos egészségkárosodáshoz vezetnek. 

Elgondolkodott már valaki azon, miért van ennyi túlsúlyos ember ma hazánkban? Azért, mert a kenyértől nem lehet jóllakni. Eltelíti a gyomrot egy időre, majd ismét éhes lesz az ember, ha pedig nincs másra pénz, ismét megeszi a kenyeret és így tovább. Ugyanez a helyzet a tésztával vagy az üres paprikáskrumplival is. Egész egyszerűen a testtömeget növeli, puffaszt de nem egészséges. Csupán átverjük vele a szervezetünket.