Az OECD friss jelentése nagyon sötét képet mutat a hazai oktatás állapotáról
Az OECD szeptember 13-án adta ki az oktatás helyzetét bemutató jelentését, az OECD Education at a Glance 2023 című kiadványt, Magyarország szempontjából egészen lehangoló eredménnyel.
A párizsi székhelyű és 38 országot - köztük Magyarországot is a soraiban tudó - Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet jelentése kifejezetten sötét képet fest a hazai oktatási helyzetről: sok listán a legutolsó helyen állunk a 38 országból álló mezőnyben a kezdő tanári fizetések összegétől kezdve az oktatás minőségével összefüggő olyan felnőttkori tevékenységekig, mint a jótékonykodás, az önkéntesség, a tüntetéseken való részvétel, egyes termékek bojkottja vagy a közösségi oldalakon történő politikai megnyilvánulás, ami elengedhetetlen egy normális demokrácia működéséhez. A jelentés egyik legfigyelemfelkeltőbb állítása, hogy az olyan típusú szakképzést kell fejleszteni, amelyből van átjárás a felsőfokú képzésekbe.
Komoly problémaforrás itthon még az is, hogy a pedagógusfizetések kiugróan alacsonyak, de ez más országban is probléma: a tanárok bére 2015 óta reálértéken évente kevesebb mint 1 százalékkal nőtt, sőt az OECD-országok közel felében a reálbérek még csökkentek is, és Magyarországon tapasztalt arány az OECD-tagok között kiugróan magasnak számít az itthon tapasztalt 7 százalékos csökkenés miatt.
A jelentésből az is kiderül, hogy Magyarország az oktatásra fordított kiadások terén is az utolsó helyen áll. 2020-ban az alapfoktól a felsőoktatásig az OECD-országokban átlagosan az összes állami kiadás 10 százalékát költötték oktatásra, és Chilében például 16 százalék ez az arány, nálunk csupán 6 százalék. Bár Magyarország a kezdő tanárfizetéseket tekintve is a legutolsó helyen áll, az sem mindegy, hogy egy pályakezdő tanár hány év múlva éri el a pályája csúcsán kereshető legtöbb pénzt.
Magyarország ezen a téren is negatív csúcstartó: itt 42 év lehet eljutni a csúcsfizetésig.
Az OECD-országok közül az utolsó helyre volt csak elegendő az a 3 százalék, amekkora arányban Magyarországon kimennek az emberek egy tüntetésre vagy, hogy önkéntes munkát vállalnak. A demokratikus polgári szerepvállalást tüntetésekre járással, önkéntes munkában való részvétellel, bizonyos termékek bojkottálásával és a közösségi médiában politikai témában való posztolás gyakoriságával mérik. Korábbi kutatások már igazolták, hogy a demokratikus működésben élenjáró skandináv országokban vagy Kanadában az emberek aktívabban vesznek részt jótékonysággal összefüggő önkéntes munkákban is.
Természetesen a problémák megoldására is fókuszál a jelentés: ha a már dolgozó és a leendő tanárok perspektivikusnak látnák a pedagógus szakmát, ha csökkennének adminisztratív munkaterheik, és még a fizetésüket meg megemelnék, talán a jól teljesítő diákok is jelentkeznének a tanárképzésbe, a pályaelhagyó pedagógusok pedig visszatérhetnének az eredeti szakmájukba.
A jelentés részletes elemzése a Quibit honlapján olvasható el.
Fotó: Wikipédia
